Folk beliefs are mostly associated with the countryside. Meanwhile in the middle of Budapest stands Gellért Hill and its huge cliffs and winding paths are home to a wealth of superstitions.
The favourable natural conditions have made this part of land an important place throughout the centuries. However while observing the capital, the hill embedded in the cityscape unfolds its special aura.
What happened on Gellért Hill? In the search for the answer, records revealed that the hill on the west side of the Danube was once the epicentre of Hungarian witchcraft. The creatures keeping the neighbourhood in terror are best revealed in dreams and myths.
Legend has it that the evil lurking inside the hill of St Gellért was the devil himself, who made the site its playing field gathering witches around for feasts, orgies and dances, during which the town's inhabitants were visited by curses, plagues and bad luck. The presence of raging evil in the caves made it dangerous to go out at night. These women (or men) of dark powers became the scapegoats for all the wrongdoings and catastrophes happening around the country.
The fear spreading in the capital led to the night patrols of the witch hunters. The tool they used to capture and deprive the witches from their powers was the Cséderhúzó. The name of the object derives from the word “chidder”, meaning “magic circle”. It is believed that a person with special powers who is placed in a “chidder” circle cannot use their powers, and the curses their casts are rendered ineffective.
While the witches and the witch hunters vanished from St Gellért's hill and the myths no longer travel from mouth to mouth, the fence around the hill conserves the symbols of the “chidder-puller” secretly locking the evil inside the caves to let us a live clueless, carefree life.
A népi hiedelmek a legtöbb fejben a vidékhez köthetők. Budapest közepén mégis ott áll a Gellért-hegy, melynek hatalmas sziklái és zegzugos ösvényei rengeteg babonát őriznek. A természet nyújtotta kedvező viszonyok miatt ősidők óta fontos hely volt. Már a főváros egészét nézve is érezhetjük, hogy a házak között húzódó domb különös aurával rendelkezik.
Mi történt a Gellért-hegyen? A válasz után nyomozva a feljegyzések elárulják, hogy a Duna budai oldalán magasló domb egykoron a magyar boszorkánykultúra epicentruma volt. A babonás fantázia pedig benépesítette seprőn lovagoló boszorkányokkal. Utcáin bolyongó szerelmespárokban is van valami a boszorkányokból és a tündérekből.
A legenda szerint a Szent Gellért hegyében lappangó misztikum maga az ördög, aki éjjelente maga köré gyűjtötte a boszorkányokat, akik boton vagy seprűnyélen repülve, máskor állatok hátán vagy állat képében érkeztek meg. Ezt követte a lakoma, tánc, orgia, melyek során a város lakóira rontásokat, járványokat, balszerencsét küldtek. A boszorkányok voltak a nekik tulajdonított emberfeletti, mágikus erővel a bajok „magyarázatai”, bűnbakok és a bajok okozta feszültségek levezetői egyszerre. Jelenlétük miatt éjjelente a Gellért-hegy misztikus ösvényein sétálgatni veszélyesnek ígérkezett. A barlangokban őrjöngő mágikus lények ugyanis az útjukba kerülőket állatokká változtatták és áldozataikon lovagolva körtáncot jártak. Nyelvünk őrzi is a több száz évvel ezelőtti magyar néphitnek a boszorkánysághoz tapadt emlékeit (megnyergelés, állatok, gyermekek megrontása, szemmel verés).
A fővárosban elterjedő félelem miatt elindult a cséderhúzók éjjeli őrjárata. Ők feleltek azért, hogy a dombon megjelenő boszorkányokat összegyűjtsék, és az ösvények menti fákhoz kikötözve, képességeiket hatástalanítva megfékezzék a városra érkező rontásokat. Ennek az eszköze volt a cséderhúzó. A tárgy és használóinak neve a *cséder* szóból ered, melynek jelentése „mágikus kör”. A hiedelem úgy tartja, hogy a cséderkörbe kerülő különleges képességű személy erejét használni nem tudja, és az általa szórt rontások hatástalanná válnak. A legveszélyesebb napnak Szent György napja, pünkösd, és Luca napja számított, ezeken az időpontokon kívül keddenként is tartottak őrjáratokat.
