A “chidder-puller” is a hand tool in agriculture to garner ripe, fallen fruit from the ground. This method is used to protect the harvest from pests. These are overripe, damaged or low-quality fruits which are not suitable for long-term storage nor raw consumption and are most often used for the production of fruit pálinka (schnapps). In Hungary, this raw material is known as chidder.
The rake used to collect the fruit is a traditional farming tool, usually made from hardwood, acacia or ash. The traits that make the “chidder-puller” different from an ordinary rake are the size and shape of the head and teeth and the method of use. The shape is similar to that of the hay rake used in haymaking, but the head is much larger and wider to collect the fruit as it is pulled, and the teeth are longer than those of the ordinary rake. The head is 60 to 70 cm long, made of hardwood, and usually has dense teeth to be able to pull smaller grains. Its teeth, 10-14 cm long, are attached to the bore in the rake's head every 2 cm. The number of teeth varies from 18 to 24 depending on the region. The teeth have a circular cross-section, this way they roll the fallen fruit in front of them and, due to their material, do not damage the surface of the overripe fruit. Their ends are rounded to prevent them from sticking to the ground and to enable them to be pulled over the surface. The attachment of the 180 cm long handles also shows many regional variations. Handle shapes include: single, bifurcated, naturally forked.
The “chider-puller” is originally a female instrument. In many regions the bachelors made them for their chosen woman. The pieces with the most elaborate carvings and inscriptions were found in Transylvania and Kalotaszeg. At the turn of the last century, its use was still widespread in the central regions of the Great Hungarian Plain.
A cséderhúzó a cefrének való, érett, lehullott gyümölcsök összehúzására alkalmas gazdasági és kertészeti kézieszköz. Az érés után a lehullott gyümölcsöket a károkozóktól való megóvás érdekében összeszedik. Ezek hosszabb tárolásra nem alkalmas, túlérett, sérült vagy kevésbé minőségi almatermésűek, amiket leggyakrabban gyümölcspálinka előállításához használnak. Ezt a nyersanyagot nevezzük csédernek.
A gyümölcsök összegyűjtésére használt gereblyeféle a paraszti gazdálkodás hagyományos eszköze, melyet általában keményfából, akácból vagy kőrisből készítenek. A cséderhúzó főként a fej és a fogak méretében, formájában és használati módjában tér el a többi gereblyétől. Formája hasonlít a szénamunkánál használatos szénagereblyére, de a feje jóval nagyobb és szélesebb ívet formál, hogy húzáskor összegyűjtse a szétszaladó gyümölcsöket, fogai is hosszabbak a közönséges gereblyénél. Feje 60-70 cm hosszú, nehezen hasadó fából készül, általában sűrű fogazatú, hogy kisebb szemek elhúzására is alkalmas legyen. 10-14 cm hosszú fogait 2 cm-es közönként erősítik a gereblyefej furataiba. Fogainak száma 18-24 között vidékenként változik. Fogai kör keresztmetszetűek, így a lehullott gyümölcsöt maguk előtt görgetik és anyagukból kifolyólag nem sértik a túlérett termés felületét. Végük lekerekített, hogy ne akadjanak a földbe és alkalmasak legyenek a felszínen való húzásra. A 180 cm hosszú nyél beerősítése szintén sok táji eltérést mutat. A nyél formai változatai: egyágú, hasított kétágú, természetes kétágú és kávás merevítésű.
A cséderhúzó eredendően női eszköz. Számos vidéken készítette a legény választottjának. Különösen Erdélyből, Kalotaszegről ismeretesek művészien díszesre faragott, feliratos darabok. Használata a múlt század derekán még mindig elterjedt volt az Alföld középső területein.
